Fitnesz

a melegítőt eredetileg a sportoláshoz és mozgáshoz tervezték, de mára a hétköznapi életben is elterjedt

A melegítő helye az öltözködésben

Bár a melegítőt, vagy más néven tréningruhát eredetileg a sportoláshoz és mozgáshoz tervezték, de mára a hétköznapi életben is széles körben elterjedtté vált. A melegítőruhák története a 20. század elejére nyúlik vissza, amikor a modern sportolói ruházat kialakult. Az első melegítőket az 1920-as években kezdték gyártani, főként Franciaországban. A Le Coq Sportif nevű márka volt az egyik úttörője a melegítők gyártásának. Kifejezetten sportolók számára készítettek öltözeteket, hogy kényelmes és praktikus ruhadarabokat biztosítsanak a bemelegítéshez, edzésekhez és a versenyek előtti felkészüléshez.

Az edzések és versenyek előtti bemelegítés azért fontos volt, hogy a sportolók izmai megfelelően felmelegedjenek és ezt a testhőt meg is őrizzék. A melegítőruhák segítettek ebben, mivel olyan anyagokból készültek, amelyek melegen tartották a testet, de közben a lezser szabásnak köszönhetően szabad mozgást biztosítottak. A sportolók a versenyek előtt, a pályára vonuláskor is gyakran viselték, majd a verseny megkezdése előtt levették. Ez még ma is így van, gondoljunk csak az olimpiákra, ahol ugyanezt teszik a versenyzők a legtöbb sportágban.

Az 1960-as és 1970-es években a tréningruhák kiléptek a sportolói körökön kívülre. A melegítők követték a „fitnesz-forradalmat”, amikor az emberek egyre nagyobb hangsúlyt fektettek a testmozgásra és az egészséges életmódra. A melegítők divatban betöltött szerepe az 1980-as évektől kezdett igazán erősödni, amikor a hip-hop kultúra térnyerésével egyre népszerűbbé váltak a sportos, kényelmes ruhadarabok. Új szerepben jelent meg a ruhadarab, mint „streetwear” (utcai divat), vagyis mindennapi, utcai viseletként is használták. A 2000-es években a melegítő véglegesen divatcikké vált, amelyet a tervezők új anyagokkal, színekkel és mintákkal frissítettek. Ma már prémium márkák is készítenek melegítőket, mint a Gucci, a Balenciaga vagy a Louis Vuitton, így a melegítő akár státuszszimbólum is lehet, bizonyos körökben.